"...titkos hombár- és kincstár-kulcsaim,
a földalatti járatok nyitói
kezembe jussanak."
(Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája)

Archív légifotó

Szent György tér a Várban, hol? Sokan talán pontosan nem is tudják, hisz' hosszú évtizedek óta nincs tér jellege, inkább kopár fennsík, amit csupán két messzi szélén, keleten és délen határolnak épületek, s északi fókuszában áll egy közel hatvan éve romos maradvány-ház, a valamikori Honvéd Főparancsnokság, amit a tér felől molinóra hordott huszár-képek takarnak. Az előbbiek pedig: keleten a Várszínház (ma Nemzeti Táncszínház), a mellette álló Karmelita kolostorral (ma irodaház), egy köz szünet után déli irányban a Sándor-palota (ma a Magyar Köztársaság Elnöki palotája, hajdan miniszterelnökségi palota); délről a királyi palota múzeumi szárnya (jelenleg Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum - ez az intézmény rövidesen a Lágymányosi-hídhoz tapadó nagy tömbbe, a Művészetek Palotájába költözik, annak a csepeli HÉV-felé eső végibe). Nyugatról ma a budai hegyek pazar látványa "határolja" a teret, előtte zászló-rudak sora, molinó-képpekkel takart kerítés, elválasztandó a föltúrt ásatásokat. A tér közepén óriási füves térség, jó része parkosítva - legújabban egy föld alá bújtatott presszóval tarkítva -, s néhol régi alapfalak maradványai.

A hosszú leírás ellenére mégis azt kell mondanunk: a Szent György tér ma inkább űr, nagy szabad térség, immár a harmadik generáció nő föl azóta, hogy az én nemzedékem így ismerte meg. Csak éppen 30-40 éve még teljesen kaotikus állapotban, hiszen ide esett a palota építési területének bejárata, mindenféle tákolmányokkal. Sokáig a romos főparancsnokság-minisztérium együttesben volt az építésvezetőség. Azóta az egykori Honvédelmi Minisztérium maradványait eltüntették, most szinte rendezett az űr. Léte egyébként érzékelhető a pesti oldalról is, ahogy a palota észak-keleti sarkához biggyesztett díszes kerítés és a Sikló fölső fogadó-épülete között valamennyire be lehet oda pillantani. Főleg késő délután a lemenő nap fénye biztos másképp festené meg e hézagot, ha a Szent György tér nyugati oldalán ismét épületek állnának.

Persze csínján kell bánni a beépítéssel, jelképi erejénél kellene megfogni városunk ezen fontos pontját. Téralakítási, építészeti szempontból kiindulásként legelőször meg kell találni a szabad, zöld kertek és az ember-burkolta felületek helyes arányát és kompozícióját úgy, hogy ez utóbbiban kijelölik azokat a kitüntetett helyeket, melyekre majd épület emelhető. A tér neve - Szent György - kötelez a nem kis szellemi teljesítményre, amihez meg kell ragadni a hely múltjának momentumait is. De ugye ebből nem az következik, hogy vissza akarnák építeni az egykori eklektikus épületeket?

Csupán bírjunk tudomással róluk, ahogy tudhatunk a korábbiakról is. "Szabályozási tervet is dolgoztak ki a Vár részére, amelyen gondos aprólékossággal faragtak le minden kiugró sarkot, tüntették el az utcák vonalának minden hajlását, hogy a szabályos egyenesség rideg vonalaival pótolják. Ezt a kegyetlen tervet csak legújabban sikerült hatálytalanná tenni és pótolni olyan rendszabályokkal, amelyek lehetőleg a régit konzerválják és nem űzik el a Várhegy tetejéről a múltnak lábujjhegyen járó koboldját. A hangulat egységét könyörtelenül megrontó, a Várban kolosszálisnak ható, már meglévő új épületekre azonban egyelőre csak az öklünket rázhatjuk." - írta Siklóssy László "Hogyan épült Budapest? 1870-1930" című könyvében, mely a Fővárosi Közmunkák Tanácsának története (1931, reprint 1985).

A könyvből is kiderül, hogy a térség a XIX. század végén még a polgárvároshoz tartozott, és csak kegyetlen bontások árán húztak oda föl historizáló kormányzati épületeket, ahogy az például a Szentháromság téren is történt az egykori pénzügyminisztérium megépítése miatt (nemrég még műegyetemi kollégium, ma számos hivatal, állami szervezet működik benne, köztük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal több osztálya - tervezett átalakításáról ld. alább). A Vár erőd jellege már jóval korábban megszűnt, a Monarchiában a királyi palota nagyarányú kiépítése sem volt indokolt, csakhogy hatalomittas uralkodói körök majd' mindig hajlamosak túlzásokba esni... A Közmunka Tanács ezt világosan látta, ezért például a Várban minden új építésre igen körültekintő szabályokat hozott. A II. világháború után nem sokkal, miután a legégetőbb újjáépítésekben komolyan kivette a részét, a Közmunka Tanácsot hamar meg is szüntették, mert útjában állt a legfrissebb uralkodói köröknek.

Fülep Lajos, a XX. század egyik jeles magyar gondolkodója, művészettörténész, akkoriban egyenesen azt javasolta, hogy a Várból, főképp a palotából legyen új egyetemi városrész. Nem lett. Ha pedig nincs 1956 forradalma, akkor bizonyára még múzeum-könyvtár együttes sem válik belőle, hanem az éppen regnáló uralkodók költöznek bele. Annak ellenére, hogy már a Közmunka Tanács korábban tisztán megfogalmazta: "A Vár reformja annak az elvnek fenntartásnélküli hirdetésével volt elérhető, hogy a Vár mint erőd anachronizmus; mint királyi palota ócska és szűk; környezete nem méltó a királyhoz; a Várnak mint városrésznek a polgárság rendelkezésére kell állania."

Budapestnek két olyan körzete maradt, ahol a környezet változásai aránylag sokkal lassabbak, mint akár a sűrűn beépített és gépkocsikkal vert Belvárosban, akár sok helyen másütt. E két hely Bel-Buda két halma egymás mellett, a Gellérthegy (Citadella) és a Várhegy. A Vár nyilvánvalóan külön eset, védett terület, egyrészt állami intézményekkel, másrészt olyan lakóövezettel, ahova a privatizáció (és az attól elválaszthatatlan telekspekuláció) vihara nem, avagy alig tudott betörni. Kevesek előtt ismert viszont, hogy hosszú évek óta fáradozik a Vár ügyeinek továbbvitelén a Budai Várgondnokság Kht., Szamkó Katalin építész vezetésével. Az pedig majd történészekre váró feladat lesz, hogy megírják, mindeközben az egymás utáni választott kormányok miképp viszonyultak a vári intézményekhez, vagy - és itt jön képbe a Szent György tér - azok hűlt helyéhez. Buda Várához, mely már korábban is oly sokat tapasztalt a történelem viharaiból...

...miközben a minden építményt lassan pusztító idő sehol sem állítható meg, a házak fizikai kopását muszáj kezelni. Ez kapcsolódik most össze egy új kormányzati szándékkal, amely "a túl lassan kezelt régi sebek" begyógyítását tűzte ki célul. "A Honvéd Főparancsnokság egykori épületének helyreállításával kezdődik meg a budai Vár 2012-ig tartó felújításának első szakasza" - jelentette be Medgyessy Péter miniszterelnök egy 2004. májusi sajtótájékoztatón. A kormány április 28-án döntött a budai Vár felújításának befejezéséről. A miniszterelnök "egy bizottságot kért fel 'nem politikai alapon', hanem a hozzáértésre alapozva, annak áttekintésére, mit lehet tenni a sebek begyógyítása, a nemzeti tudat erősítése érdekében". A kormány elveivel ellentétesnek nevezte azt a korábbi elképzelést, hogy a Várban egyfajta kormányzati közigazgatási központ jöjjön létre, méltónak nevezve azt a döntést, hogy a hely megőrzi kulturális központ jellegét, s egyúttal jelentse a magyar államiság egyfajta szimbólumát. A Honvéd Főparancsnokság épületének majdani funkciójáról párbeszédet kezdeményeznek, biztos azonban, hogy az épület kulturális szerepet fog betölteni, s az elképzelés szerint ennek része lesz a magyar államiság történelméről, a magyar kultúra európai kapcsolatrendszeréről szóló kiállítás. Ősszel elkezdődik a Szent György tér beépítetlen területeinek rendbehozatala is - ez utóbbi állami reprezentációs célokat szolgál majd.

Hosszabb távon a polgári negyedet is felújítják. A felújítást három ütemben végzik: az első szakasz 2004-től 2006-ig, a második 2010-ig, míg az utolsó 2012-ig tart. A Mátyás-templom műemléki rekonstrukciója a katolikus egyházzal folytatott tárgyalások nyomán, 2004. október 1-jén indul meg. Az első ütemben, novemberi kezdéssel felújítják a "régi Országgyűlés" épületét, az Országház utca 30. szám alatti MTA rendezvénytermeket, ahol főképp zenei eseményeket tartanak a jövőben. Megkezdődnek a tárgyalások a volt József-kaszárnya (Táncsics M. utca 9.) újbóli megnyitásáról is, ott raboskodott egykor Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, valamint Táncsics Mihály. A Szentháromság téren (a már említett volt pénzügyminisztériumban) a Magyar Kultúra Házát fogják létrehozni - nyilatkozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere, egyszemélyben a koordinálásra létrehozott operatív bizottság vezetője - hozzátéve, hogy az intézmény a magyar kreativitást, szellemi teljesítményt bemutató kiállításoknak és rendezvényeknek ad majd otthont. A program szerint a Várkertet is helyreállítják, ami együtt jár a még feltáratlan maradványok megismerésével és régészeti ásatásokkal. A 2012-ben lezáruló harmadik szakaszra az áthúzódó építkezések befejezését tervezik. 2004-re 800 millió forintot már elkülönítettek a kulturális minisztérium költségvetésében az első szakasz anyagi fedezeteként. A három ütem egészének pénzügyi feltérképezése ezután következik. Az operatív bizottság társelnöke Glatz Ferenc, aki úgy nyilatkozott, hogy a bizottság július 16-án vagy 17-én, éppen e lapszám megjelenésekor értelmiségi vitát nyit az épületek funkciójáról. Glatz tájékoztatása szerint a kormány azt kérte, hogy a testület szeptember végére, október elejére már részletes tervet terjesszen elé.

Így vázlatosan e tervek nem rosszak, s ha megvalósításuk együtt jár majd a hely szellemének érzékeny kibontásával és érvényesítésével, megfelelő szakmai gondossággal, akkor igazán örvendezésre adhatnak okot. Persze kérdések azonnal fölmerülnek:
- Garantálható-e, hogy a fontos építészeti, kertészeti feladatokra pályázatokat fognak kiírni?
- A jól előkészített, megfelelően lebonyolított pályázatokat követően lesznek-e főállású felelős építészek, akik végig is csinálhatják majd azt, amire kiválasztották őket?
- Számíthatunk-e arra, hogy jelentősen több információt kap mind a szakmai, mind a szélesebb közönség arról, hogy miképpen állnak a tervezések és más munkálatok?
- Lesz-e például egy folyamatosan karbantartott szép makett - és egy ma már nélkülözhetetlen honlap -, ami naprakészen bemutatja a Várat, és az oda tervezett összes kertet, házat?

Ezek a kérdések a módszerre vonatkoznak, de bizonyára lényegesebb a tartalom és a forma:
- A jó pályázatok - esetleg nemzetközi részvétellel - ugye biztosítják majd, hogy színvonalas modern ház is épülhet ide? A történeti környezet ugyanis szellemi értelemben hat igazán, lényegét nem lehet formai megkötésekre lealacsonyítani.

- Azt meg már alig merem megkérdezni, hogy vajon a valamikori Honvéd Főparancsnokság romjaival azért nem csináltak semmit, mert korábban sokáig élt az az elképzelés, hogy az összekapcsolható a Várhegy gyomrában lévő "titkos" létesítményekkel? Általában véve nem kéne-e végre felnőttnek tekinteni a főváros és az ország népét, és sokkal nyíltabban kezelni - vagy egyszerűen elfelejteni - némely "hadititkokat", melyek ma már fabatkát sem érnek?

A Mindentudás Egyeteme remek előadásából (Dr. Detrekői Ákos, a BME rektora, 2004. június 14.) tudhatjuk, hogy a polgári műholdakról Földünk felszínének bármely szeglete 60 centiméteres felbontású képeken látható (katonai adat nem hangzott el). A föld alá telepített objektumoknak bizonyára van még jelentőségük, de attól tartok, a nagyvárosok ebből a szempontból már érdektelenek. A magam naiv módján persze szívesebben fogalmazok úgy: mi, itt élők, mégiscsak fontosabbak vagyunk, a képzeletünkben jól megférő sárkányokkal együtt. Más kérdés: a való világ sárkánykodói, istentelenkedői. Velük mi történjen?

Vargha Mihály

Kapcsolódó oldalak:
Pályázati eredmény: A volt Honvédelmi Minisztérium tömbjének felújításával, átépítésével létrejövő új épülettömb
Budavár-Dísz tér 17. - Tervpályázati hirdetmény

Mi épül itt?

A Várban az utóbbi másfél évtizedben három jelentős építési munkát fejeztek be: a Bécsi kapunál a Hapimag apartmanházat, a Sándor-palota rekonstrukcióját valamint az I. kerületi Önkormányzat hivatalát, s az utóbbi közelében hamarosan elkészülnek az új lakóházak, igen borsos négyzetméter-árakkal. Meg kell még említeni, hogy a közelmúltban teljesen megújították a palota díszvilágítását. Szinte bizonyos, hogy a legtöbb terv viszont a Szent György tér rendezésére született, de ezekből nem valósult meg szinte semmi. Ami nem szerepelt a tervekben, két hónapja mégis elkészült: egy harangvirágot imitáló, 8 méter magas, rozsdamentes acélmű, rajta két történeti haranggal. A harangláb mint 'ideiglenes' műalkotás "szellemi atyja" Baja Ferenc, alkotója Varga Imre.

Tervek persze voltak, vannak, még jóval korábbról is. 1963-ban a Magyar Építőművészet 2. számában Kathy Imre ismertette azt a pályázatot, melyet Farkasdy Zoltán és munkatársai nyertek a Szent György tér rendezésére. Az írás rövid elemzéssel és képekkel igazolja, hogy mennyire fontos "csuklópontja" a Várnak ez a hely. Dicsérőleg szól a győztes tervről, mely két "L" alaprajzú, tört szögű épületet vázol föl a Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium helyére, egymáshoz képest középpontos szimmetriában, továbbá hosszan elnyúló beépítést a nyugati oldalra. A cikk érdekessége, hogy szerzője a "vázolt elvek alapján" bemutatja saját alaprajzi vázlatát is a beépítésre.

1983-ban a KÖZTI-ben Hofer Miklós építész készített tanulmánytervet arról, hogy a Dózsa György úti helyszínen kívül milyen telepítési lehetőségek vannak a Nemzeti Színház számára. A vári változatnál a Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium helyére tervezték a színházat, a nyugati oldalra a díszletraktárakat, műhelyeket, és e terven felbukkan a Sándor-palota mint Építészeti Múzeum... Hofer Miklós tanulmányát publikálta a Színháztechnikai Fórum 1987/2. száma, melyben szerepel egy másik változat is a Nemzetire és a Szent György tér rendezésére. A színház jóval bátrabb, magas, szoborszerű tömegformája e terven szinte konkurál a palota kupolájával. Szerzője Borsos Károly általános mérnök, akinek fő szakterülete a posta és a távközlés volt. Két évvel később, 1989-ben, az előző rendszer utolsó "perceiben" két helyszínre írtak ki építészeti tervpályázatot a Nemzeti Színházra: az Erzsébet térre és a Szent György térre.

Cságoly Ferenc, Ferencz István, Lázár Antal és Török Ferenc építészek a kilencvenes évek közepén, egy pályázatot követően, a Budai Várgondnokság Kht. megbízásából térrendezési és -beépítési tanulmányt készítettek. Kiindulópontjuk az volt, hogy a Szent György tér - amikor egyáltalán 'élt' - egyfajta átmenetet képezett a polgárváros és a Palota között. Ezért javasolták, hogy a polgárváros által képviselt lakó (esetleg iroda), valamint idegenforgalmi funkciót vegyítsék a palota mára kialakult kulturális rendeltetésével. A nyugati oldalra sűrűn tagolt, alacsony beépítést képzeltek el, a helyreállított Honvéd Főparancsnokság lett volna a fejépület, mögötte a HM romjai helyére új ház felhúzását javasolták. A terv tartalmazott egy előzetes akciót is 1996-os megvalósításra, amely szerint fa és vászon térelemekkel jelezték volna a majdani épületek kontúrjait, amivel kvázi közvéleménykutatást kívántak indítani.

Az ásatások nagyjából készen vannak, ezért közben több terv is formálódott a romterület beépítésére, a terep rendezésére. Például az egyik változat szerint cölöpökön álló ideiglenes járótetővel kívánták lefedni a romokat, de a vasbeton lábakra állított, meglehetősen sematikus szerkezet nem nyerte el sem az építészek, sem a régészek tetszését. A Budai Várgondnokság Kht. később egy pályázatot követően Bujdosó Győző építész koncepciójának továbbfejlesztése mellett döntött, majd a TAAT Építész Műtermet és a Szakra Kkt.-t felkérte a részletes tervek elkészítésére. Ezek szerint kétszintes sétányt alakítanak ki a várfal mentén. A felső, amely négy méter széles, a mai várfal mellvédje mentén húzódik végig. Alatta, a falon belül meghagyják, bemutatják a régészek által feltárt középkori romokat egy tizenkét méter széles sávban. A szabadon bejárható sávban elsősorban XIII. és XIV. századi anjou falmaradványok láthatók. A terület belső részén, a XIX. századi beépítés kontúrjait követve, három nagyobb épületet terveznek, melyek magukban foglalnak néhány értékes középkori pincét és kutat. A tervek megvalósításának kezdését hátráltatta, hogy a telekviszonyok a háború óta rendezetlenek voltak. Közben előrahaladt a nyugati várfalak mélyebb területére elképzelt parkoló építésének előkészítése is. Megvannak az engedélyek, az északi tömb fogadószintjének megépítése például hamarosan kezdhető. Kérdés, hogy az előzményeket sikerül-e összehangolni a legújabb elképzelésekkel?

Jó jel: a Honvéd Főparancsnokság épületére 2004. július 1-ével új építészeti pályázatot írtak ki.

(haly)

Az írás nyomtatásban megjelent a Budapest folyóirat 2004/5. számában.