Komolyak vagyunk
Schreck Ákossal Pásztor Erika Katalina készített interjút a 15 év tranzit c. kiállítás kapcsán

Építészfórum: Hogy érzed magad?

Schreck Ákos: Jól. Látszik valami fény. Új koncepciót alakítottunk ki, új irányt határoztunk meg. Messzebbre szeretnénk látni egy konkrét feladat megoldásánál. Egy olyan ragasztót keresünk, amitől összeáll egy élet munkája, amitől ez egy folyamat lesz, és nem különálló részek összessége.

ÉF: Ez hogy működik?

SchÁ: A feladatok megoldásának első részében többet foglalkozunk a kontextussal, az éppen aktuális gondolkodásmóddal. Messzebbre nézve próbálunk megoldani egy feladatot, és ha nem is valósul meg valami, próbáljuk megteremteni a gyökereit annak, ami később, egy másik munkánál teljes egésszé tud válni. Egy olyan átfogó vázat, gerincet szeretnénk találni, ami önmagát építi, és valahogy vezeti a kezünket.

ÉF: Mondanál konkrétabban valamit erről?

SchÁ: Ez már a feladatválasztásban is megjelenik. Megvan az a szabadságunk, hogy megválasszuk, milyen pályázatokon veszünk részt, és hogyan dolgozzuk ki azokat. Ez az, amit mi tudunk alakítani, hogy olyan munkákat válasszunk, amik beleillenek egy gondolkodó, messzebb mutató építészetbe. Átfogóbb feladatokat keresünk. Várostervezési, területtervezési pályázatokra vagy olyan épületek megtervezésére gondolok, amelyek jobban kommunikálnak a környezetükkel és az emberekkel. Másrészről - egyfajta szituációs gyakorlatként felfogva - mindezek között megpróbáljuk megoldani a megélhetést biztosító feladatokat is.

ÉF: Nagyon komolyak vagytok.

SchÁ: Mert félünk, bizonytalanok vagyunk. Keressük a helyünket.

ÉF: Mitől lehet félni?

SchÁ: Úgy érzem, hogy nekünk még nincs akkora kontrollunk, ami vezethetné a kezünket. Nehéz játék az önállóság - és az is lehet, hogy túl korán lettünk önállóak. Keressük azokat a kapaszkodókat, amik tovább vihetnek minket, keressük azokat az embereket, akik tudnak abban segíteni, hogy működjön ez az egész. Ez azért is nehéz, mert annál elgondolkodóbbak vagyunk, minthogy ad hoc kijelöljünk egy irányt, amit aztán tartunk. Megyünk előre, de reflexió vagy válasz, hogy ezt tényleg helyesen tesszük, csak sokkal később érkezik.

ÉF: Mi van az örömökkel?

SchÁ: Az öröm egyelőre rövidtávú dolgokra korlátozódik. A tervezés, az útkeresés, a kutatás öröme apró dolgokban csapódik le, a lezárt dolgokban, amelyek már értékelhetőek. Az öröm abból adódik, amit az ember fel tud mérni, amit megértett, hogy miért volt jó. Ez az igazi öröm, megelégedettség.

ÉF: Hogy érzed magad ebben a világban, ami szerint: "éld az életet most, ne takarékoskodj, ne tervezz előre"?

SchÁ: Követjük ezt a trendet, de azért ellentmondásos a mi helyzetünk, mert ha nem is most, de egyszer trendformálóvá szeretnénk előlépni. Ebben a kontextusban nekünk öröm az új feladat kitalálása vagy az új csírák megtalálása is. A dolgoknak három szintjén jön össze a boldogság, a benzin az egészhez: kialakul a feladat, ami együtt jár a várakozással, hogy vajon hova fog ez fejlődni, utána a csinálás öröme, és a végén a visszatekintés az elvégzett dologra. Nekünk is tuningolni kell magunkat valamivel. Fázisokban lehet ennek örülni, mindig más részének.

ÉF: Arra akartam utalni, hogy ez a mostani világ pont nem díjazza a komolyságot, a szervezettséget.

SchÁ: Lehet, hogy éppen ez a mi válaszunk, hogy mi komolyak vagyunk. Egy kicsit másképp gondolkozunk. Véresen komolyan vesszük azt, amit csinálunk. Lehet, hogy a napi fogyasztási örömöket nem ebből fogjuk meríteni.

ÉF: Tehát a mai társadalom ellenében próbáltok meg valami más értékrendet felmutatni? Keresitek azokat az értékeket, amik felmutathatók?

SchÁ: Mint építészek nyilván megpróbálunk értékeket találni. Szerintem a munka és ez a fogyasztói szemlélet nem függ össze. A házak ennél másabbak.

ÉF: Szerintem az építészetben napi probléma, hogy ellentmondásba kerül az értékszemlélet és a fogyasztási szemlélet. Például az egyik anyag nem jó, mert 300 Ft a négyzetméterára, és 12.000 kell legyen, és színarany kilinccsel, mert különben nem fogja kifejezni azt, amit én szeretnék. Mit csinálsz akkor, ha megbíznak egy olyan ház megtervezésével, ahol vannak marketingelvárások?

SchÁ: Ez nem így van. Úgy gondolom, hogy az összefüggések a burkolat alatt vannak. Úgy kell megtervezni a házat, hogy pirosra és zöldre is lehessen festeni. Az épületen végigvonuló koncepció ettől nem fog csorbulni. A problémamegoldás nem feltétlenül az, hogy burkolok vagy festek. Ennél távolabbra szeretnénk tekinteni. A csornai iskola is azért lett jó, mert ha a jövő héten vagy három év múlva újrafestik, akkor ugyanazt tudja majd hozni, amit ma tud. Ez nem fogja tönkretenni.

ÉF: Jól értem, hogy olyan építészeten gondolkodtok, aminek a részletei lecserélhetőek, aminek a felszíne, a felületei átalakíthatóak, és még akkor is meg fogja tartani azt a koncepciót, üzenetet, amit ti fontosnak tartotok?

SchÁ: Igen. Az iskolának vannak olyan kiemelt részei, amiket próbáltunk véglegesíteni, például a külsejét. De vannak benne sokkal puhább, a módosítható felületek, amik úgy tudnak viselkedni, ahogy egy adott használó kívánja.

ÉF: Hány éves vagy?

SchÁ: Huszonnyolc leszek szeptemberben.

Pásztor Erika Katalina, 2004 tavasz

Kapcsolódó oldalak:
Schreck Ákos, Rabb Donát, Alexa Zsolt - Interjú a minusplus_architects tagjaival.
A minusplus_architects pályaműve - a Műteremház Angyalföldön, a Reitter Ferenc utcában pályázathoz.